Őr, Nyírtét, Iklad

Eljött a másnap. A kicsit másnapos másnap. Mondhatni, hogy egy volt kollégám dalával indítsak:
"Hosszú volt az éjszaka,
Jó a társaság..."
Igyekeztünk nem túlzásba vinni, kivétel Tomeket, a technikusunkat, aki mint próbababa a kirakatból, úgy dőlt ki az éjszaka folyamán. Vélhetően, nem csak a fáradtságtól. :)
Szóval, kedves vendéglátóink, Éva néniék ropogós grillcsirke combokkal ébresztettek. Persze, hogy ellenállhatatlan volt. Reggeli után egy kis édes semmittevés, majd irány Nyírtét.
Iszonyat meleg volt, izzadtunk rendesen. Fa meg a környéken sem. A színpad szinte izzott. Az emberek is árnyékot kerestek, több kevesebb sikerrel. A buli kicsit rövidebbre sikeredett. Csúszás volt, s mivel utánunk jött MC Haver és Tekknő Miki, akik mindenképp siettek tovább. Tehát, rövidítenünk kellett a közönség legnagyobb bánatára. De erre mondják: "Ilyen az élet, Babocsai néni..." :)
Aztán egy kis dedikálás a rajongóknak, s irány kocsi. Búcsút vettünk Misi barátunktól, aki eljött megnézni, majd célba vettük az autópályát, hiszen este Ikladon volt fellépésünk. Az úton mindig gondolkodunk, hogy milyen közönség fogad majd minket, s reménykedünk, hogy emlékezetes estét, sikert aratunk náluk. Ikladon is nagyon jó közönségünk volt, mint szinte minden helyen, ahol megfordultunk. Leparkoltunk, majd megkerestük a technikát, egyeztetés céljából, és a szervező hölgyet. Aztán kis csúszással - mert az előttünk lévő fúvós zenekar odatapadt a színpadhoz, hogy úgy gondoltuk, lerobbantani sem lehet őket onnan -, de elkezdtük a műsort. Már az első pillanatokban hatalmas sikítozás, taps fogadott. Ennél jobb érzés nincs is egy előadó számára. És amikor a közönség is részese a produkciónak, akkor gondolom azt, hogy érdemes küzdeni.

A gyerekek sem maradtak ki. Feljöttek a színpadra, s jól érezték magukat. Az egyik kislány még cigánykerekeket is vetett. Fantasztikus volt, komolyan mondom. ;)

A koncert végén hosszú sorok a dedikálásért. Már megszoktam, hogy kézre, karra is kérnek. (Bár, szerintem soikáig csutakolhatják az alkoholos filcet, mire lejön. És az is nagyon jó, amikor látszik rajtuk, szeretik a zenémet, és CD-t vesznek. Hiszen megtisztelnek azzal, hogy nem letöltögetik, vagy kalóz kópiákban szerzik be. Ezért igyekszünk a CD árát alacsonyan tartani. De ez egy másik történet lesz majd. Most koncentráljunk a rajongókra és a bulira. :)

Miután végeztem, nem rohantunk egyből haza, hiszen volt még egy kis dolgunk. Van egy nagyon kedves Ikladi hölgy ismerősünk. Azaz, a managerem, Gabriello ismerőse, aki meglepett minket, de nem is akárhogyan.

Hruskó Olgi ugyanis, el nem fogod hinni mennyire finom sütiket sütött, csak a mi kedvünkért. Nagyon kedves asszony, nagyon nagy szívvel. Boldog voltam, hogy megismerhettem, hiszen a sütikbe úgy gondolom, a szívét is belesütötte.

De sajnos, minden jónak egyszer vége szakad, így az ottlétünknek is. Jött a nem várt búcsúzkodás, hiszen vagy 300km út várt még ránk hazáig. S mivel közel volt az éjfél, ideje volt indulnunk.
Az autópálya végeláthatatlan monoton kígyózása lassan lassan álomba szenderítette a kis csapatot, csak Gabriello volt talpon. ( Ciki lett volna, ha ő is elalszik, hiszen ő volt a sofőr! ) :)))
Majd hajnali 3 óra után megérkeztünk haza. Otthon, édes otthon... :)

A bulikról készült videót meg tudod nézni a következő linken:

http://www.youtube.com/watch?v=6ZY4WfOcfkQ