2010. augusztus 25., szerda

Kisrécse - 2010. augusztus 22.


Eljött a vasárnap is. Nem volt egyszerű, hiszen az előző napok eléggé megviseltek minket. De azért nem vallottam szégyent, úgy gondolom. Beleadtam apait anyait, na meg lehet, kicsit többet is.:)
Kicsit megijedtem, amikor felmentem a színpadra, hiszen egészen más korosztály, és közönség várt, mint eddig. De ha menni kell, akkor menni kell. Fel a színpadra, és indul a banzáj. Szerencsére azt hiszem, egészen fel tudtam piszkálni a közönség hangulatát. Ilyenkor oldódom én is, mint jegygyűrű a kénsavban. :)
Így azt hiszem, ezzel a fellépéssel is egy sikeres hétvégi sorozatot zárhattam. S bízom benne, a következők sem lesznek rosszabbak. Hiszen, azt hiszem, az éneklés az életem. S egy közismert Máté Péter sorral zárnám, hisz: "Zene nélkül mit érek én?" :)))

Őr, Nyírtét, Iklad


Eljött a másnap. A kicsit másnapos másnap. Mondhatni, hogy egy volt kollégám dalával indítsak:
"Hosszú volt az éjszaka,
Jó a társaság..."
Igyekeztünk nem túlzásba vinni, kivétel Tomeket, a technikusunkat, aki mint próbababa a kirakatból, úgy dőlt ki az éjszaka folyamán. Vélhetően, nem csak a fáradtságtól. :)
Szóval, kedves vendéglátóink, Éva néniék ropogós grillcsirke combokkal ébresztettek. Persze, hogy ellenállhatatlan volt. Reggeli után egy kis édes semmittevés, majd irány Nyírtét.
Iszonyat meleg volt, izzadtunk rendesen. Fa meg a környéken sem. A színpad szinte izzott. Az emberek is árnyékot kerestek, több kevesebb sikerrel. A buli kicsit rövidebbre sikeredett. Csúszás volt, s mivel utánunk jött MC Haver és Tekknő Miki, akik mindenképp siettek tovább. Tehát, rövidítenünk kellett a közönség legnagyobb bánatára. De erre mondják: "Ilyen az élet, Babocsai néni..." :)
Aztán egy kis dedikálás a rajongóknak, s irány kocsi. Búcsút vettünk Misi barátunktól, aki eljött megnézni, majd célba vettük az autópályát, hiszen este Ikladon volt fellépésünk. Az úton mindig gondolkodunk, hogy milyen közönség fogad majd minket, s reménykedünk, hogy emlékezetes estét, sikert aratunk náluk. Ikladon is nagyon jó közönségünk volt, mint szinte minden helyen, ahol megfordultunk. Leparkoltunk, majd megkerestük a technikát, egyeztetés céljából, és a szervező hölgyet. Aztán kis csúszással - mert az előttünk lévő fúvós zenekar odatapadt a színpadhoz, hogy úgy gondoltuk, lerobbantani sem lehet őket onnan -, de elkezdtük a műsort. Már az első pillanatokban hatalmas sikítozás, taps fogadott. Ennél jobb érzés nincs is egy előadó számára. És amikor a közönség is részese a produkciónak, akkor gondolom azt, hogy érdemes küzdeni.

A gyerekek sem maradtak ki. Feljöttek a színpadra, s jól érezték magukat. Az egyik kislány még cigánykerekeket is vetett. Fantasztikus volt, komolyan mondom. ;)

A koncert végén hosszú sorok a dedikálásért. Már megszoktam, hogy kézre, karra is kérnek. (Bár, szerintem soikáig csutakolhatják az alkoholos filcet, mire lejön. És az is nagyon jó, amikor látszik rajtuk, szeretik a zenémet, és CD-t vesznek. Hiszen megtisztelnek azzal, hogy nem letöltögetik, vagy kalóz kópiákban szerzik be. Ezért igyekszünk a CD árát alacsonyan tartani. De ez egy másik történet lesz majd. Most koncentráljunk a rajongókra és a bulira. :)

Miután végeztem, nem rohantunk egyből haza, hiszen volt még egy kis dolgunk. Van egy nagyon kedves Ikladi hölgy ismerősünk. Azaz, a managerem, Gabriello ismerőse, aki meglepett minket, de nem is akárhogyan.

Hruskó Olgi ugyanis, el nem fogod hinni mennyire finom sütiket sütött, csak a mi kedvünkért. Nagyon kedves asszony, nagyon nagy szívvel. Boldog voltam, hogy megismerhettem, hiszen a sütikbe úgy gondolom, a szívét is belesütötte.

De sajnos, minden jónak egyszer vége szakad, így az ottlétünknek is. Jött a nem várt búcsúzkodás, hiszen vagy 300km út várt még ránk hazáig. S mivel közel volt az éjfél, ideje volt indulnunk.
Az autópálya végeláthatatlan monoton kígyózása lassan lassan álomba szenderítette a kis csapatot, csak Gabriello volt talpon. ( Ciki lett volna, ha ő is elalszik, hiszen ő volt a sofőr! ) :)))
Majd hajnali 3 óra után megérkeztünk haza. Otthon, édes otthon... :)

A bulikról készült videót meg tudod nézni a következő linken:

http://www.youtube.com/watch?v=6ZY4WfOcfkQ

Augusztus 20. - Nyírtelek


Már dél körül elindult a csapat, hiszen augusztus 20-a lévén, egész nagy torlódásra számítottunk Budapest környékén. Bár, az autópályán Fehérvártól Siófokig szinte állt a forgalom. Szerencsére, mi a másik oldalon jöttünk.:) Engem a Balatonnál vettek fel, hiszen kivételesen 2 napot tudtam nyaralni. :)

Aztán hosszú autókázás után megérkeztünk Nyírtelekre. Nem volt nehéz megtalálni a helyszínt, hiszen mindjárt a település határától néhány méterre volt.
Persze, korán érkeztünk, így volt időnk megnézni az Evangélikus templomot, ahogy a lelkész lányától kaptunk "tárlatvezetést".
Majd vissza a helyszínre, ahol egy korsó hideg sörrel öblítettük le az út porát. Na, meg persze, főző verseny is volt a műsorom előtt, és sikerült megkóstolnunk a helyi specialitású " Tirpák - babgulyást ". Aztán következett az esti bulink, ahol a sikítozás már már túlszárnyalta a hangerőt, amivel a zenék dübörögtek. Pedig azért az sem volt piskóta!:) Egy újabb élménnyel gazdagodtunk, hiszen mind a szervező (Fintor Gábor), mind a közönség kellő lelkesedéssel doppingolt minket. Köszönet nekik.

Másnap a környéken volt megint buli, így nem lett volna érdemes hazautaznunk, hiszen, azért így is több, mint 600km-t tettünk meg. Egyik kedves barátunknál, és családjánál - Kállai Misi - kaptunk szállást és pazar ellátást.
Misi anyukája, Éva néni pedig a szabolcsi káposztával örvendeztetett meg minket. Volt húsos és kukoricás. Isteni volt, komolyan! Másnap reggel pedig fáradtságot nem kímélve, grill reggelivel vártak minket. Nem tudok mást mondani rájuk, csak, hogy fantasztikus emberek. Köszönet nekik mindezért!

Kora délutánig még pihentünk kicsit, aztán irány a kocsi, hiszen jött a következő helyszín, Nyírtét. Az ennivalóval és persze reményekkel telve neki is vágtunk az útnak. :)

A nyírteleki buliról pedig a videót megnézheted itt:

http://www.youtube.com/watch?v=qpa0L683m_8

2010. augusztus 16., hétfő

Rinyaújlak - Sand - Zalaapáti


Ez a hétvége sem telt el eseménytelenül. Fantasztikus bulik voltak, fantasztikus közönséggel. Elsőként itt van Rinyaújlak, melyet köszönünk Lovász Zsuzsannának. A műsor később kezdődött, a korábbi elhúzódó műsorok csúszása miatt, de idő azért még volt. :)

Ez a 300 fő alatti kis település kitett magáért a falunap alkalmával. A lelkes kis csapat végigtáncolta, végigtombolta a műsort, s nem akartak elengedni. Azt hiszem, egy előadó számára ez a legnagyobb megtiszteltetés, hiszen, amikor felmegyek a színpadra, a szívem és a lelkem is beleadom, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból, s a lehető legtöbbet tudjam nyújtani az ott lévő, szórakozásra vágyó emberek számára. Így a műsoridőt megtoldottuk még két dallal.:)

Sajnos, maradni nem igazán tudtunk - pedig szerettünk volna még egy kicsit -, hiszen az idő szorított. Vártak minket Sandon. Sand is néhány száz lelket számlál, de akik ott voltak a falunapon, úg gondolom, jól érezték magukat. És ez alól én sem voltam kivétel. Fantasztikus volt, ahogy az emberek velem együtt énekelték a dalok jó részét. Persze, a legújabb dalok még ismeretlenek voltak néhány ember számára, de a többség, s főleg a lányok már kívülről fújták az egészet. Ilyenkor gondolok arra, hogy megérte küzdeni a stúdióban is, hogy tényleg jó dalok szülessenek. hiszen az emberek megérdemlik a szórakozást, a napi kemén munkájuk után. A műsor után a dedikálás itt sem maradhatott el. A lányok lerohantak, én pedig igyekeztem mindenkinek adni a dedikálókártyából. ;)

Maradni azonban sajnos itt sem tudtunk. A műsor itt is hosszabb volt a tervezettnél, s már vártak minket Zalaapátiban. A szervező hölgy mondta, hogy sokan megkérdezték, hogy ugye, nem a Fekete Dávid megy? A hölgy megnyugtatta őket, hogy nem.:) Az emberek pedig fellélegeztek, és felszabadultak, amikor nem a Fekete Dávid szállt ki a kocsiból, hanem én. Úgy látszik, az a műfaj nem túl nagy kedvenc - vagy maga az előadó -, hiszen nem először fordul ez már elő.

Egy rövid beszerelés, és már indult is a buli. Már az első percekben kezdett telni a színpad előtti tér. A sátorban lassan fokozódott, forrósodott a hangulat. Az embereken látszott, hogy nagyon jól érzik magukat. Ez pedig engem is nagyon tud doppingolni. Bár folyt rólam az izzadtság - hiszen nem lustálkodtam a színpadon -, annyira élveztem a bulit, hogy muszáj volt lemennem az emberekhez a színpadról, és megénekeltetnem őket. Erről láthattok képeket is, a www.davidmusic.hu oldalon.

S, hogy milyen is volt ez a három buli? Lesd meg itt:



Ha pedig jobb minőségben szeretnéd, akkor a következő youtube linken tudod megnézni:
http://www.youtube.com/watch?v=ZwbeNnS53gE

Egy szó, mint száz, fantaszhtikus volt ez a hétvége, s köszönöm a csapatnak is, akik velem jönnek. A fotósunknak, Kalamár Sándornak, s a technikusunknak Tóth Tamásnak. S persze, a nélkülözhetetlen manageremnek, Gabriellonak is!

Ezen a hétvégén nagyobb távolságokat teszünk meg majd: Nyírtelek, Nyírtét, Iklad és Kisrécse lesznek. Ha tudsz, gyere el valamelyikre...

2010. augusztus 8., vasárnap

David buli - Darányban


Tegnap Darányban jártam. Egyik kedves hangmérnök barátunknak Palikának megszületett a kislánya Mia, s ezt megünnepelendő, betértünk hozzájuk egy kis grillezésre. Fantasztikus ételek voltak. A saláták fenségesek voltak. A csirke és a disznóhús pedig...
Szóval, a kaja és 1 doboz sör után irány a kocsi, és go Darány.:)

Előttünk egy népdalkör volt. Ilyenkor mindíg felmerül bennem a kérdés, hogy az emberek tulajdonképpen milyen műsort is várnak tőlem?! Aztán megtudtam, az emberek nem igazán vártak. Miért? Mert összekevertek Fekete Dáviddal. :)) Ennyit a szájhagyomány utján terjedő, s állandóan ferdülő hírekről. :)

De miután megláttak, mindjárt megjött a hangulat is, mert tudták, hogy a mai buli nem lesz nagyon "Fekete". :)))

Aztán fel a színpadra, s 40 perc tömény buli.:) És ahogy láttam, mindenki fantasztikusan érezte magát. Nem akartak elengedni, így megint egy ráadás dallal zártam. A Hotel Mentholra rázta mindenki rendesen. Persze, mint már megszokhattamindenki, ebből én sem vontam ki magam.:)

Aztán a polgármester meghívott minket a hivatalba, ahol nem szegülhetett ellen a csapat a szilvapálinkájuknak, mely állítólag már több-tízéves volt. Persze, azért a mértékre figyelni kell, még akkor is, ha nem én vagyok a sofőr.:)

Aztán eljött az este. Palika, akinél kezdtük a napot zenélt. megkért, kicsit segítsek be neki, és persze, erre nem mondhattam nemet, hiszen ő is sokat segített már nekünk. Ezért, hát ki a színpadra, s azokat a dalokat, melyeket ismertem, szívesen elénekeltem. Persze, a közönség sikítása, ujjongása ismét hozzátartozó eleme volt ennek a megmozdulásnak. Tulajdonképpen nincs is jobb érzés egy előadó számára, amikor tudatják vele, hogy szeretik, és jó az, amit csinál. Majd jött néhány közös dal Palika egyik ismerősével, Szandival is. (Ő van a képen.)

Aztán lassan búcsúzkodtunk, hiszen nekünk is indulnunk kellett lassan. Már mindenkit vártak otthon. Így nem maradt más hátra, be a kocsiba, s jóleső érzéssel telve - hiszen a polgármester, s a többiek is mondták, jövőre visszavárnak - elindultunk az éjszakai országúton hazafele...

Valahol vár rám - A videoklip

Elkészült végre, a hamradik, legújabb videóklipem a Valahol vár rám. A Viva tv-s I'm not a machine klip után egy kicsit témát váltottunk. Nem csak szövegben, de zenében is. A klip és a zene kontrasztot képez egymással szemben, hiszen elvileg egy könnyed nyári dalra gondolna az ember, de ennél sokkal mélyebb mondanivalója van, melyet a klip képi világa testesít meg.

Sokat dolgoztunk vele, mind az előkészítésnél, a forgatásnál valamint az utómunkánál. Mondhatni, elfáradtunk. A Forgatás alatt meg ömlött rólunk a víz, hiszen egy elhagyatott laktanya épületben voltunk, ahol nem csak, hogy normális szellőzés, légkondi nem volt, de még a lámpák is fűtöttek rendesen, s mindemellett vagy 28 fok volt este odakinn is. Benn meg vagy 50.
De mint mondják, a cél szentesíti az eszközt, hiszen, ahogy láthatjátok, egy remek kis klip kerekedett ki az egészből.