Eljött a vasárnap is. Nem volt egyszerű, hiszen az előző napok eléggé megviseltek minket. De azért nem vallottam szégyent, úgy gondolom. Beleadtam apait anyait, na meg lehet, kicsit többet is.:)
Kicsit megijedtem, amikor felmentem a színpadra, hiszen egészen más korosztály, és közönség várt, mint eddig. De ha menni kell, akkor menni kell. Fel a színpadra, és indul a banzáj. Szerencsére azt hiszem, egészen fel tudtam piszkálni a közönség hangulatát. Ilyenkor oldódom én is, mint jegygyűrű a kénsavban. :)
Így azt hiszem, ezzel a fellépéssel is egy sikeres hétvégi sorozatot zárhattam. S bízom benne, a következők sem lesznek rosszabbak. Hiszen, azt hiszem, az éneklés az életem. S egy közismert Máté Péter sorral zárnám, hisz: "Zene nélkül mit érek én?" :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése